Ha nem tetted, olvasd el a "Túllépni  szinten" menüpontot, kiváltképp azt a részét, amit a létező kézikönyvekről és tanfolyamokról írtam.

Ez a topik itt sok újat nem fog mondnai, nagyjából csokorba szedi, mi az, amire így összességében lehetőségként fog tekinteni. A lustáknak, céltalanoknak, "jajj ez úgyse sikerül" típusú embereknek, pesszimistáknak, "majd holnap" jelmondatúaknak, és azoknak jól jöhet, akik úgy érzik, hogy az írók csak úgy megszületnek valahonnan, és bármelyikről is beszélünk, az csak úgy jön, és akkor ő az író. De elolvasnia talán mindnekinek érdemes.

Tanulni az emeber mindig tanul. Szerintem a legnagyobbak is. Ha ők nem, akkor az nem azért lehet, mert mindent tudnak, hanem mert nem figyelnek már oda a tanácsra. Végül is honnan tudod, hogy mától fogva te vagy "a híres valaki"? Másra mondani könnyű, de átélni sokkal lassabb folyamat, épp ezért jelenthetjük ki szerintem, hogy midnenki megfogadja néha a tanácsokat, akkor is, ha az illetőnek szerintünk már nincs is szüksége rá(nk). Ezt fontosnak tartottam itt leírni.
A könnyű módszer a már a fent említett menüpontban is leírt iskolaújság, honlap, pályázat, magyar tanár által kiírt pályázat (vagy általa felénk közvetített), barátok, család. (Lehet mondnai, hogy elfogultak, de amikor az őszinte meglepődést látod az arcukon, az azért mégis csak jó jel lehet.) Lehet arra hivatkozni, hogy sok barátod nem ért ehhez, vagy nem érdekli. Kell ennél több? Mi az igazi kihívás, ha nem az, hogy leköss egy embert, akit nem érdekel a téma. A könnyűhöz sorolnám a rettenetesen sok olvasást is. (Amíg az iskola nem volt olyan általános dolog, vagy amíg nem írtak ilyen honlapokat, addig is éltek nagy írók, akik valószínűleg onann tudták, amit tudtak, hogy olvastak. Akiket olvastak, azok is olvastak, az ő elődjeik is, és egyszer csak elérünk az ókori görögökhöz, és Hésziodoszhoz, aki a történetírás atyjaként is ismert - de elképzelhető, hogy most hülyeséget mondtam. Az viszont biztos, hogy csinálhatsz bármit, ha nem olvasol, akkor a te írásodat sem fogják. Ez kb. olyan, mint hogy ha a szüleidnek nincs gyereke, neked sem lesz.)
A pályázatok (a hivatalosak, nem az ilyen g-portálosak) már komolyabb lépésnek bizonyulnak, de hogy nehezebbek-e, azt nem tudom. Végül is megírni meg kell az irományt mindenképpen, elküldeni meg ma már csak egy kattintás. A többi feladat már az övék.
Ha valaki céltudatosabb, vehet föl több magyar órát (fakultációt), illetve, ha akar egyetemre, főiskolára menni, ott is tanulhat ilyesmit. (Azok azért csak komolyabbak, ha egyetemen tanítják őket.) Magazinokban, antológiákban megjelenni szintén a nehezebb dolgok közé tartozik - szerintem - kiváltképp, mert egy bizonyos fok után már talán nem is rajtad múlik, ami idegesítő érzés lehet. Az ember részt vehet olyan rendezvéyneken, mint könyvfesztiválok. Pofátlanság lenne, ha helyben megvennéd gyorsan valaki könyvét, majd sorba állnál dedikáltatni, és jól kikérnéd mindenről a vélemyényét, de bebizonyosodna, hogy akaratos ember vagy. : D (Ezt most találtam ki, saját felelősségre vedd komolyan!) Az emebrnek legyenek jó kapcsolatai. Ezt nagyon könnű mondani, megteremteni őket annál nehezebb. Ezért van az, hogy egy ilyen (fent említett menüpontban leírt) tanfolyamra elmenni érdemes lehet akkor is, ha nem hiszel benne.
Ezt már szerintem a valódi kiadás követi, ami ugyebár érezhetően egy másik szint. (Küldesz egy kéziratot, egy bemutatkozó levelet, és nem mellékelsz hozzá semmi kéretlent [mondjuk tartalomjegyzéket, rajzokat, címoldal ajánlatot], mert kezdőnek néznek). Ezután meg majd csomószor jól nem adják ki, és egyszer majd mégis. Akkor örülni fogsz. Vagy vannak a világon ügynökök is, akik segítenek, ők sosem hirdetik magukat, mert nem látszank ki a munkából, de honlapjuk lehet, hogy van, meg tapasztaltabb íróktól is ki lehet deríteni, ki kinek a kicsodája.
irodalmi lapokat, magazinokat forgatni sem egy utolsó dolog. Kapcsolatba kell kerülni a témával. (tudom, hogy nem árulják őket a sarki butikban.)
A lényeg, hogy ha valaki komoylan gondolja, az kerüljön kapcsolatba a témával. Ha valaki úton útfélen azt hajtogatja, hogy nem hisz az egészben, akkor az ne csináljon semmit. (Hacsak nem a maga szórakoztatására alkot, de akkor már rájött, hogy ez a bekezdés itt nem neki való.)

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés