Vannak itt a g-portálos oldalakon publikációk, pályázatok, stb. Sose próbáltm őket, biztos jók. De ha azt akarod, hogy észrevegyenek, akkor jelentkezz hivatalosabb helyekre: iskolaújság, hivatalos pályázatok (ezek néha publikációt ígérnek a nyerteseknek, persze nem mindig), újságok és magazinok pályázatai. Ha kicsit merész vagy, kéretlenül is elküldhetsz pl. egy verset vagy egy novellát egy magazinnak, de ahhoz udvarias levelet írj (mondd el, hogy számot tartasz-e arra a kéziratra, és ha igen, legyen hozzá válaszboríték, bár én személy szerint nem kérném vissza, az olyan kezdő látszatát kelti - szerintem!). Tályékozódj, hogy mit közölnek inkább, verseket vagy novellákat, milyen típusút (pl. egy fantasy magazinnak ne küldj be más témát, és hasonlók). Alaposan keress, a kulcsszó az interneten lehet egyaránt "irodalom", "író", "költő", "novella", "vers", "írás", és amit még ki tudsz találni. Időnként írd be a keresőbe, hogy "pályázat". Van egy honlap, a Pályázat Figyelő (www.pafi.hu), ahol rengetegféle ilyesmit megtalálsz. Sok pályázatnak van nevezési díja, de hasonló arányban van, amelyeknek nincs. Persze nagy az esély rá, hogy nem érsz el helyezést, de mindent megnyer valaki. (Az én oldalamon hasznos linkeket itt találsz.)
Arra vigyázz, hogy sok helyen nem fogadnak el már publikált írást, néhol pedig kitétel, hogy más pályázatokon sem vehetett részt eddig, de ez általában kevésbé jellemző (de nem modnom biztosra, az biztos, hogy ilyet a leírásban jóval kevesebben tüntetnek fel.) Viszont ha valahol (pl. saját oldaladon, vagy másoknál, vagy nem tudom) kiraknál egy művet, az midnegy, hogy volt-e pályázaton.
Sok pályázat antológiákba gyűjt kezdők által írt műveket. Már csak ezért is megéri. (Persze nyerhetsz pénzt, könyvutalványt, vagy csak szimplán elismerést.)
Ha szeretnéd fejleszteni az íráskészséged, léteznek írást tanító tanfolyamok. Sok ember gondolja, hogy erre születni kell, nem tanítható, és ez alapvetően igaz is, de ha végigolvasod a "Gyakori hibák" menüpontot, talán az lehet az érzésed, hogy "tényleg, ez eszembe se jutott". Az az igazság, hogy sose voltam ilyen tanfolyamon, tehát nem beszélhetek tapasztalatból. Egy azonban biztos: ők sem tudják megírni helyetted. Nyilván midnenre felhívják a figyelmed. Nagyon hasznos oylan szempontból, hogy rávezetnek dolgokra. De alapvetően "kényszerítenek" Téged az írásra, és kész. Gyakorolsz. Ha valakinek nem szimpatikus az iylesmi, gondolhatja, hogy ezt magától is megteheti, és igaza van. Kérdés, hogy tud-e kitalálni magának ilyen jellegű feladatokat. (Én mindkét oldallal egyetértek.) Ha valaki magasabb szinten (egyetemen, főiskolán) folytat ilyen támjú tanulmányokat az teljesen más dolog.
Olvastam viszont egy könyvet. Szerkesztette Alexander Steele, a címe Kezdő írók kézikönyve. 2010-ben adták ki, bármelyik nagyobb könyvesboltban megveheted. (Lehet, hogy kisebbekben is, ki tudja.) Feladatokat ad, és 300 oldalon keresztül mond el olyanokat, amikre én azt gondolom, hogy igaza van. Mintául vesz egy novellát, amit mellékelnek is hozzá. (Más, ismertebb művek is szóba kerülnek.) Ír a kiadásról, publikálásról, kicsikét a pályázatokról is talán (utóbbira nem esküszöm meg), ügynökökről, kiadókról, szerkesztőkről, a helyes kézirat kinézetéről (az megdöbbentő!) amit csak ki tudsz találni. Szerintem hasznos olvasmány volt, egyáltalán nem bántam meg, hogy megvettem. Sorban oldottam a feladatit is. (Különben nem éri meg.) Azonban azt kell mondnaom, hogy így utólag a legtöbbje olyan volt, amire azt gondolom, hogy nem is az volt a lényeg, hogy elmondta, hanem az, hogy eszembe juttatta, vagy az, hogy egyszerűen magamtól nem mertem. Persze nagyon sok újat is mondott (a vége különösen érdekes!). Ha pedig van egy fejezet, amiről úgy érzed, hogy ez Neked megy, az jó érzéssel tud eltölteni. Ahol ezt vettem, láttam más hasonló könyvet is, de azoknak túlságosan szájbarágós, és tanulás jellege volt. Ennek nem, és jó véleménnyel tettem le. (Egyébként 11 fejezet, összefoglaló és a már említett függelék van benne. Egy amerikai irodalmi műhely - ők írták így - 11 tanára szerezte a különböző fejezeteket.)
Ha valakit az ilyesmi érdekel, esetleg írók életrajzát, önéletrajzát is átfuthatja, de ez szerintem inkább önbizalomnövelési célzattal volna jó, más haszna nem lenne belőle az illetőnek. Gondolok itt arra, hogy mennyi midnenkit visszautasítottak annak idején, akik ma már nagy neveknek számítanak. (Komolyan nagyoknak. Charles Dickens, Virginia Woolf, James Joyce, Emily Bronte - ezeket a neveket a fent említett könyv hozta. Nem jövök most a Rowling példával, mert én már nagyon unom, annak ellenére, hogy a könyv maga, amit írt, jó. Legyen elég annyi, hogy egy nem a legnépszerűbb kiadónál írt könyv, 47. visszautasítás után [ezt hallottam valahol, lehet, hogy pletyka, ha az, akkor bocsánat] is lehet sikeres.)
Ahhoz, hogy mindezt, amit itt leírtam megtedd, túl kell lépni a "fióknak írok" szindrómán. Annak nem, aki csak a maga szórakoztatására ír, de annak, aki ambíciózusabb a témában, mindenképpen.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
